Zöld Liget Iskola túra 2011

2011. május 7-én az egyesület kisgyermekes szakasza kelt útra a Zöld Liget Általános Iskola szervezésében meghirdetett túrán.  Pákozdról a művelődési házból indultunk, majd a Pandúr-kő, Kocka-kő, Pogány-kő, Bella-tó körtúra végeztével ismét ide értünk vissza, csak hátulról.

Kezdeti nagy lendületünket a Piedone kocsma törte meg, ahol magunkhoz vettük azon italokat melyeket Elnök Urunk otthon felejtett, pontosabban elfelejtett biztosítani. Ezután újult erővel indultunk neki a kaptatónak, tesztelve porontyaink hajlandóságát az önálló gyaloglásra. Sajnos rá kellett döbbennünk, hogy a nagy lelkesedés főleg ránk jellemző, ők inkább szüleik nyakából, kezéből, hátáról élveznék a kilátást, nem a talajmenti felvert  porban.

Aztán jött az első ellenőrző pont, ahol Lili sikeresen elveszett virágszedés közben. Aztán kiderült, hogy mégsem, csak csapatot váltott. Második ellenőrzési pontunkat már nagyon vártuk, ahol Rita nénit láthattuk személyesen. Itt alaposan megmásztunk a kölkökkel minden lehetséges sziklát. Csapatunk egyik legkisebbje a Pandúr-kő alatt egy kutyus segítségével alaposan megtáltosodott és saját lábán ment fel a túra legdurvább emelkedőjén. Elkövetkezendő túráink alkalmával mindenképpen kell egy bérkutya, akit követhet Száva. Amerre a kutyus ment ő lelkesen nyargalt utána. Nagy szerencse, hogy a gazdája is velünk azonos túrán vett részt, különben jól eltévedtünk volna. Némi pihenő és evés-ivás után haladtunk tovább.

Következő ellenőrzési pont a Kocka-kő ismét egy megmászható objektum volt, ahol szintén sziklamászással telt a pihenés. A csapat apraja nagyja még mindig lelkesen vándorolt, bár az útvonal megtalálása azért jelentett egy kis gondot. Az élbolyban haladó tapasztalt társunk szokásához híven nyújtani akarta a túrát, amit résen lévő másik tapasztalt társunk rafináltan megakadályozott. Így értünk a következő ellenőrzési ponthoz a Pogány-kőhöz, ahol a gyerekek már rutinból indultak neki a szikláknak. Nagy megelégedésünkre nemcsak az utódok, de mi is jól bírtuk még a gyaloglást, ráadásul a javán már túl is voltunk.

Ezek után a túra útvonala már kevésbé volt vadregényes és a lelkesedés is fogyásnak indult. Kis csapatunk eléggé szétzilálódott. A Bella tó előtti ellenőrző ponton, mivel nem volt nálunk a menetlevél, Csongort pecsételtettük le. A két pontőrt majdnem el is hagytuk, mert úgy ültek az út menti fűben, mint pihenő turisták. Ha nem kérdezünk rá soha nem gondoltuk volna, hogy őket kell keresnünk. A Bella-tó nagyon felizgatta a törpe szakaszt. Lelkes kavics gyűjtésbe és pancsolásba kezdtek. Jó is volt kicsit az árnyas fák alatt pihenni és a vízcsobogást hallgatni. Sikeresen megmenekültünk a vizi mentés gyönyöreitől. Szívhez szóló tirádákkal próbáltuk az aprókat tovább haladásra bírni. Végül egy határszéli utcácskában bekocogtunk a művelődési ház udvarába, ahol már várt ránk egy hatalmas adag grillcsirke. A szülők megkönnyebbülten kebelezték be a tetemes adagot, míg az eddig „fáradt” csemeték lelkesen rohangáltak zöld kendővel megkötözve.

Saját fiam kikérdezése után a program értékelése az, hogy túrázni unalmas, de sziklát mászni, tóba kavicsot dobálni és szaladgálni nagyon jó dolog. Most agyalhatok, hogy száz méteres körzetben hol van ez meg mind!

(Heni)

Résztvevők:

Kerkuska Imi, Heni, Vencel és Száva

Major Ildi & Lili

Maráz Gábor, Ági és Levi

Nemes Csabi, Judit és Nati

Sipos Csabi és Csongor