Pázmándi TOPorgók éjszakája 2012

Pázmándi TOPorgók Éjszakája

avagy barangolás a Velencei-hegység csillagporos ösvényein

Prológ

     Közeledett július első hétvégéje, az immáron 5. alkalommal megrendezésre kerülő éjszakai TOPorgás időpontja. A héten a nappali hőmérséklet 38 fokkal megdönt minden eddigi rekordot, de az éjszakák sem akarnak a dicsőségből kimaradni.  Két héttel korábban még emberi időjárási viszonyok között bejártuk a túra útvonalát és begyűjtöttük a talált szemetet. Most viszont mindenki aggódva figyeli a meteorológia előrejelzéseit, és enyhülésért esedezik. Aztán csütörtök éjszaka hirtelen minden megváltozik. Óriási vihar csap le a vidékre. Orkán, villámok és ömlő eső. Reggel pedig újra kezdődik a kánikula. A péntek éjszaka lekopírozza az előző napot, igaz kissé szelídebb kiadásban. Viszont a szakértők szerint ez volt a zivatarok vége és napközbenre is enyhülés várható. Így lett.

      Elérkezett a szombat reggel. Nyolckor egy utolsó egyeztetés. Kiderül kevés az esti pontőr. Sebaj, segít a család.  Az idő kellemes, de az éjszakai fényvisszaverős útjelző bójákat még ki kell rakni.  Sajnos eddig „néphagyomány” volt a jelzések eltűntetése, átrakása bizonyos területeken, így az utolsó utáni pillanatra terveztük be az útvonal kijelölését.  Délután kettőtől ötig Sipi, Imi és én három szakaszokra bontva be is jártuk az útvonalat. Közben Pázmándon a többiek Heni vezetésével állították fel a túraközpontot. Lassan fogadó készek lettünk.

A rajt 

     Épp az utolsó asztalok és padok kerültek a helyükre, mikor fél hat tájban, a menetrendszerinti távolsági busszal megérkeztek az első fecskék. Innentől folyamatos lett a hátizsákos figurák áramlása.  A pontőrök készülődtek és lassan mindenki elindult leendő állomása felé.  Én eredetileg kerékpárral akartam kimenni a 8 km-re lévő pontomra, de Judit, aki az előttem lévő második állomás vezetője volt, velem együtt indult, így hát tolva a bringát gyalogoltunk.  S mint később kiderült ez szerencsét hozott. Bőven volt időnk, így betértünk egy kávéra a „Gesztenyébe”.  Öt perc és már úton voltunk újra. Már látó távolságba került az első pont, Pázmánd-forrás mikor távoli zaj ütötte meg a fülünket.  A falu határában feltűntek az első túrázók. Hét óra tíz volt. És pánik lett.  De csak egy percre. Második kozmikus sebességre kapcsoltunk, elértük a szőlőket. A többiek úgy is megállnak csekkolni, szereztünk egy kis előnyt, De mi lesz, ha futnak?! Az előny nem elég. És ekkor megszületett a nagy ötlet. A bicajom csomagtartós. Igaz a túrazsákok dugig vannak, de a szükség törvényt bont. -  Judit, pattanj fel hátra !

     Hrabali történet, Menczel féle rendezésben. A szőlő hegy lejtős, vízmosta földútján egy kerékpáron két őrült száguldozik talpig hátizsákban a szőlősorok között a völgy felé. Judit a dugig tömött, amúgy is labilis túra táskák tetején, életét próbálja menteni, miközben én a kátyúkkal küzdök, és remélem nincs a közelben senki egy kamerával. Öt-hat perc életveszély, de nyertünk bő fél órát. Így már minden egyenesben.  - Gondolom én. – A vadkerítésnél Judit átmászik a létrán, nekem ott a következő hegy és a tetején a pontom.

Az osztogatás

     Már csak az utolsó száz métert kellene megtennem, mikor észreveszem, mégis csak él a „néphagyomány”.  A jelzőbóját lekötötték a lefelé vezető ösvényről és egy másik elejét jelölték ki vele. Leszedem a megtévesztést és lerohanok a turista jelzésig. Szerencsére az alsó irányító tábla a helyén, de a kis ösvényt újra kell jelölni. Mire felérek, Imi már a tetőn vár az ellátmánnyal és az első három túrázóval. Gyors pecsét, egy-egy  jutalom jégkrém és már minden a helyén. Van idő berendezkedni.  Kellene jönni egy büfés autónak is de az még sehol. Viszont a szomszédban táborozó rádióamatőrök hoznak áramot.  Lassan szürkül az erdőben és a fák között feltűnnek a fejlámpák.  Megindul a tömeg.  Újra pecsét, rajtszám regisztráció és a jutalom jégkrém. Mindenki elégedett. Befut a büfé. A hideg italok a siker biztos zálogai. A világító hűtő, meg a szúnyog áldásé.  Lassan felélénkül a szél, így a vérszívók elülnek.  Gyorsan fogy a jégkém. Sebaj van bőven ízletes őszibarack.  

     Jönnek helybéliek, ismerős túratársak közelről, távolról és sok-sok új arc is. Tíz óra körül Pest irányából elkezd villámlani. Néhányan pánikba esnek, de az idő nem közeledik. Szikrázó a csillagos égbolt. Befut Andris a tavalyi „malom őr”.  Kicsit fáradt, a többiek jót szórakoznak rajta. A nép folyamatosan érkezik, pecsét, barack, majd az indulás előtt a büfé kocsi és tovább. A kivilágított üveg hűtőre ki kellene írni, „Üvegtigris”.  De mi van, ha megjelenik Csoki a Babettával?  Ötlet elvetve.  Féltizenegy. Népes gyerekcsoport érkezik az éjszaka közepén. Ismerős arc vezeti őket. Ősszel már itt voltak, úgy látszik akkor bejött a nappali TOPorgás, s most itt vannak az éjszakai hosszú távon is. Harsányak, jókedvűek, és maszatosak a barackoktól. Egyre gyérül a beérkezők száma. A rajtlista szerint is majd mindenki felért.  A pont tizenegykor papíron bezárt, de hárman még kinn vannak. Maradok, a büfé a faluba visszaindul.  Éjfél után megérkezik Judit a Nyír-hegyről. Nála sem voltak az „elveszettek”. Zárok és átmegyünk söprűbe.

Söprés

     A Gyapjaszsáknál Hegeda csak ránk vár, elmaradhatatlan petróleum lámpája világít a pihenő rönkasztalán. Közli, fenn alszik, hozott hálózsákot. Tovább indulunk, miközben begyűjtjük a kihelyezett táblákat, és bójákat. A Vörösmarty-pincénél Zoli és Marika a szokásos központi frissítő pont. Zsíros és margarinos kenyér, hagyma és ásványvíz. Frissítünk miközben lassan összepakolnak. Ekkor a kanyarban feltűnik három vidám alak . Ahogy kibontakoznak a sötétből megismerem őket. A fehérvári kommandó, Laci, Robi és egy fiatal hölgy.  Ők az elveszettek! Még a második pont előtt benéztek egy kanyart és elmentek a tizennégyesek útvonalán. Megmászták a Csúcsos-hegyet, mikor a túl oldalon rájöttek a tévedésre. Viszont megvolt az ellenőrző pont pecsétjük … ?  Így már teljes volt a létszám.  Gyors telefon a következő pontra, várják meg Laciékat.  Kapnak egy kis frissítést és sietve távoznak. Bezárjuk a pontot. Megállapodunk, hogy mivel már mindenkiről tudunk, a többiek kocsival visszamennek a sport központba, én bringával besöprök.  Hajnali fél négykor Pázmándon is vagyok. Mindenki beért, kivéve a 85,86,87. Laciék ! De hol a ….ban vannak? Öt órakor feltűnnek a kapuban. Már senki nem kérdi merre jártak.  Megrohamozzák a büfét és begyűjtik a célban járó rántott húsos szendvicset. Nem hiszik el, hogy a hús még meleg. Bizonyítékul kapnak repetát is.

A hajnal

     Végül beért mindenki. Lassan újra megvirradt.  A padokon csak néhányan pihennek, ők az első hajnali buszt várják.  Tukmáljuk őket szendviccsel, hússal, de már tele vannak. A büfé is pakol, mindenk kikérik az utolsó italokat. Egy –egy  ital és szendvics mellé lerogy a rendezőség is.  Jó hangulatban, sikeresen lezajlott minden. Kegyes volt az időjárás, tökéletes túraidő kerekedett. Összességében 350-en TOPorogtak ezen az éjszakán a Velencei-hegység csillagporos ösvényein, az ország minden részéből érkezve. 169-en tették meg a 28 kilométeres nagy távot, s még ezt is tízzel megfejelték a 14-esek. A visszajelzések alapján sikeres, jó túra volt, az októberi eleji őszi 45-ösön biztos találkozunk a legtöbbjükkel. Addig kis pihenés, és irány nekünk is túrázni.

Köszönet 

     S végül, de nem utolsó sorban álljanak itt, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a sikeres rendezvény : Imi és Sipi az elnök”úr” és helyettese a két motor. Heni, aki a rajt-célban kapott idegbajt. Menczel Feri és Csongi a Forrás őrei, Nemes Judit a Nyírh-egyről, Hegeda a Gyapjaszsák lámpása, Zoltán és Marika a zsíros deszkák felelősei a présháznál. Zsuzsa és Zsófi akik beugrásukkal kihúztak minket a csávából és felültek fényeskedni a Bence-hegyre. Orisek Judit, aki friss vízzel várt az alappontnál, Betti, aki csokival édesítette az életet a Csúcsos-hegy csúcsán. Burci, aki kibírta a Cseplek-hegy huzatát, Torma Csabi a Zsidó-hegy keresztjeinek őre, Lukács Marika, aki a malomnál osztotta a pecsétet és a vizet, valamint jómagam a Meleg-hegyről, a jégkrém és barackok ura.

Valamint ki kell emelni azt a személyt, aki évek óta biztosítja a friss meleg ételt a célban, s idén is végig kitartott, hogy minden beérkező frissen sült rántott húsos szendvicset kaphasson, köszönet Juliska néninek! Valamint mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelek bennünket!

Epilógus

     A következő hétvégén került megrendezésre Sukorón az Éjszakai Gyapjaszsák túra. Néhányan közülünk részt vettünk rajta, százötven túratárssal egyetemben. Itt viszont az égiek nem voltak kegyesek, és éjszaka egykor lecsapott a vihar. Szerencsére mindenki épségben megúszta az elemek tombolását, néhányan, mint Sipos Csabi és Csongi szó szerint szinte úsztak a hegyoldalon hömpölygő vízben.

     Legközelebb a Velencei-hegységben október 6-án kerül rendezésre teljesítmény túra. Az őszi TOPorgón 45,35 és 20 kilométeren, valamint  a 8 kilométeres családi TOTYorgón  teheti mindenki próbára edzettségét.

Huszár Attila