Cikkek

Pázmándi TOPorgó 2013

avagy, minden jó, ha a vége jó!

Prológ

     „Itt van az ősz, itt van újra …” mondja a költő, s ha ő mondja, hát tudja is. Bizonyítja e tényt az is, hogy immáron hetedszer gyülekeztek a vándorok, hogy a szokásos időpontban, október első szombatján, bejárják a Velencei-hegység hegyeit-völgyeit. Az időjárás megmutatta Jánusz-arcát ismételten. A késő nyári melegből, csütörtöktől hirtelen télelőbe váltott az idő, legalábbis, ami a hajnalokat illette. Pattogtak a mínuszok és évszázados hidegrekordok dőltek sorra. De legalább hó nem fenyegetett. Viszont napközben sütött a nap, ha leégéstől nem is kellett tartani. Ment is az agyalgás egyesületen belül, ilyen körülmények között mennyi emberre számíthatunk, hány kondért készítsünk elő a gulyásleveshez? Lassan kezdtük megszokni a négyszázas résztvevő számot, így lapot húztunk tizenkilencre. Nagy sóhaj és atom bizakodás. Idén is meglesz a létszám. Az utolsó pillanatban bázist kellett váltani, mivel összecsúsztatták  a pázmándi  szüreti bált a TOPorgóval.  Ezért kiköltöztünk a falu központból, az általános iskolához, mert a hozzánk érkező autók miatt a felvonulók moccanni sem tudtak volna.  Gyors átszervezés és a szokásos teendők.  Péntek délelőtt útvonal kijelölés, délután a túra központ felállítása, berendezése. És elérkezett a szombat …

Az idő kegyelme

     Egy biztos, szeret bennünket az Öreg Kaporszakállú, mert a hajnal ismét plusz fokokkal köszöntött ránk, így a pontőrök otthon hagyhatták a jegesmedve fogatokat.   A nap is kíváncsi volt a túrára, egyre jobban kergette maga elől a fátyolfelhőket. Fél hét körül elkezdtek szállingózni az első túrázok, szinte mi sem természetesebb, a terepfutók.  Már dübörögtek a lóerők, mikor hét órakor elrajtoltak az elsők.  Kisebb pánik, majd enyhe infarktus a létszám miatt. Gyors számolgatás, a teljes egyesület, hány hét alatt kebelezi be a gulyást. Aztán ahogy a nap is egyre magasabbra hágott, megindult a gyalogolni vágyók áradata.  Kezdett minden a „régi szép időkre” – mondjuk a múlt évre – hasonlítani. Így csitult a pánik is, és fellobbant a tűz mindhárom üst alatt. Érkeztek már az ismerős arcok, a többszöri teljesítők. Őket jó látni évről évre, jelzik , hogy valamit jól csinálunk és jönnek újabbak is szép számmal. A nevezésnél egyre nagyobb volt a sokadalom és az izgulni most azért kellett, hogy a terepfutók, ne hogy megelőzzék a kiérkező pontőröket. Őszintén szólva itt van még mit csiszolni, de mentségünkre legyen mondva, ha minden tökéletes lenne, hogy működne az evolúció.

     Nyolc óra tájban a két hosszabb táv, a 35 és 45 kilométeresek többsége már jócskán úton volt és szép számmal gyülekeztek a  20 kilométerre vállalkozók is. Míg a hosszúzók inkább felnőttek voltak, a középtávon már minden korosztály képviseltette magát az általános iskolától felfelé. Családok, baráti társaságok is akadtak szép számmal. Idén e távon indult a kihagyhatatlan „buli hadtest” a távoli pontőrök legnagyobb megkönnyebbülésére. Ahogy múlt az idő, egyértelműen bebizonyosodott, jó döntés volt, hogy kivonultunk a központból.  Folyamatosan ment az indítás, s az idő is egyre melegebbre kezdett változni.  Visszatért a hét eleji késő nyár.  Mire a negyedik csoport, a 8 kilométeres TOTYorgók is elindultak, már a pulóverek csak a hátizsákokat díszítették. A TOTYorgók képviselték a legszínesebb kavalkádot, már mint az életkorokat tekintve. A hordozókban bámészkodó szinte csecsemőktől, a komplett óvodai csoporton át, a nyugdíjas nagyszülőkig mindenki felvonult, hogy a természetbe töltse ezt a szép őszi délelőttöt és kora délutánt. Vidám és harsányan hangos kisebb-nagyobb csoportok vették át a terepet, az órájukkal versenyt futó „komoly” túratársaktól.  Bár rohangálásban a legkisebbek felvették a versenyt a profikkal.

A végeken

    Az ellenőrzőpontokon  a szokásos élet folyt, a maga medrében. Rajtszám ellenőrzés, pecsételés, útbaigazítás. Persze voltak olyan helyek is, ahol nem merült ki a munka ennyiben. Ezek az úgynevezett szolgáltató állomások, amelyek a táv megtételét igyekeznek könnyebbé tenni.   A legrövidebb 8km-es táv kicsivel több, mint felénél almával frissülhettek a vándorok. A három hosszabb út zarándokai, először 11 km megtétele után a nadapi Szintezési Ősjegynél  pótolhatták az elégetett kalóriákat egy kis csokival és frissíthették magukat ásványvízzel.  A sukorói Gyapjaszsáknál már a vitaminok is sorra kerültek, alma formájában. Innen aztán pergetni kellett a kilométereket, de visszaérve Sukoróra, immáron a Néprajzi ház kertjében a szokásos zsíros kenyér parti következett.  Ez, csak a két leghosszabb távosoknak volt a kiváltsága. Aztán egy tucat „laza” kilométer után, már-már a célegyenesben ők is megérezhették a friss gulyás csalogató illatát.  Miután a  beérkezők lejelentkeztek a célban, átvették emléklapjukat és a távok más-más kitűzőit, ki jobban, ki kevésbé fáradtan, a megtett út hosszától függetlenül megkapta a kiérdemelt forró, erőt adó levest. S ha még kért, annak sem volt akadálya.

Epilógus

     Összességében egy szép, eredményes és élményekkel teli napot zárt le az est beállta. Mindenki visszaérkezett Pázmándra, egyesek némi izomlázzal és néhány vízhólyaggal is „gazdagodva”.  A reggeli izgalom is elcsendesedett, mivel több mint négyszázan jöttek el a túrára. Egész pontosa 433 regisztrált túrázó volt, de ennél többen teljesítették a távokat, mivel néhányan egy rajtszám alatt, csoportosan gyalogoltak.  90 fő járta be a két leghosszabb 35 és 45 km-es útvonalat. 191-en a középtávot, a 20-at vállalták be és 153-an TOTYorogtak 8 km-en. Külön öröm, hogy közülük 66 gyermek volt.

Az idei túra először a Cartographia Kupa sorozatának is tagjává vált és a kavalkádot színesítette a Pázmánd Spájz kis standja is ahol a helyi kistermelők portékáival ismerkedhettek meg a résztvevők.  Így aztán nem csak a gulyás okozott kulináris élvezeteket. Köszönet minden résztvevőnek, akik megtisztelték a túrát jelenlétükkel és külön tisztelet azoknak akik immáron, mint törzsvendégek térnek újra és újra vissza.  Természetesen nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik létrehozták és lebonyolították , illetve bármi módon támogatták az eseményt. Őket felsorolni túl hosszú lenne, ezért egyszerre mondok köszönetet minden segítőnek és rendezőnek. Valamint az időjárás felelősnek ...

Találkozunk 2014 januárjában a Fázós TOPorgóson, júliusban a TOPorgók Éjszakáján és októberben a szokásos őszi TOPorgáson!

Huszár Attila